Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hashima Island Nagasaki közelében található lakatlan sziget, amelyen szenet bányásztak 1887-től 1974-ig. A szigeten épített tömegszállásokon helyezték el a bányászokat és családjaikat. A szörnyű körülmények közé zsúfolt emberek lakónegyedében 139,100 fő/km2 volt a laksűrűség, amelyik akkor a legnagyobb volt a világon. A Szellem Szigetnek is nevezett Hashimába egyelőre tilos a belépés, a kormány segítségével múzeumot alakítanak ki a területén. A sziget története a cikk végén olvasható.

Hashima története :
Hashima Japán ipari történelmének egy sötét korszakát jelképezi. A közeli Takashima szénbányáit már 1869-ben feltárták, azonban a kitermelés nagyon lassú és gazdaságtalan volt. Thomas Glover skót kereskedő megkísérelte jövedelmező, modern bányákká változtatni. A 19. században a külföldiek nem szerezhettek földtulajdont Japánban, ezért a sziget tulajdonosával egy közös vállalkozásban fogtak. A kezdeti termelés elég lomha volt és Glover tengerentúli befektetői türelmetlenek voltak. A bánya be is zárt egy időre. 1881-ben egy vállalkozó, Iwasaki Yataro megvásárolta a bányát, felújította és felbérelte Glovert, hogy ügyeljen a munkálatokra, később ő nevezte el a vállalatot Mitsubishi-nek. Négy évvel később a kutatók hatalmas szén lelőhelyeket fedeztek fel a hashimai tengerfenék alatt. 1885-ben ismét megnyitott a bánya és a bányászok számára lakóhelyeket, templomot, iskolát, sőt még bordélyházat is nyitottak. A széntermelés 1941-ben tetőzött évi 411.100 tonnával. A háborúba induló japán bányászokat kínai és koreai hadifoglyokkal helyettesítették, akik gyakorlatilag rabszolgamunkát végeztek (a japán háborús gépezetnek termelő Mitshubishi gyáraiban 34 % volt a külföldi munkások száma). A munkások szörnyű körülmények között dolgoztak és éltek, volt aki szinte soha nem látta a napvilágot, mindennapos volt a kegyetlenkedés, apróságokat is halállal toroltak meg. Bár a hivatalos iratokat meghamisították, Japánban cca. 40 ezer kinai rabszolgát alkalmaztak 1943-45 között. 1959-ben Hashima kis szigete az 5259 lakójával a legsűrűbben lakott település volt a világon. A borzalmas körülményeknek tulajdonképpen a kőolaj 1970-es megjelenése vetett véget, a szénbányászat gazdaságtalan lett és bezárták. 1974-ben mindenkit kiköltöztettek a szigetről. A sziget bár "hálás" fotóstéma, nem látogatható.