Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A világegyetem misztikuma

2010.06.25

Amióta az emberiség öntudatra ébredt, rögtön a kezdetektől minden nép számára döntő fontosságú volt a kérdés, mi a világ értelme, mi az oka és célja, miért vagyunk itt. Már a kezdet kezdetén megérezte az ember, hogy összhangban áll a természettel, benne és belőle él, s ennek nyomán kialakultak az első természetvallások. Még a ma is kőkorszaki viszonyok között élő népeknél is kivétel nélkül találunk egyfajta primitív vallásosságot, kezdetleges mitológiákat. Nincs eredendően ateista nép.

A tudósok lassan de biztosan szorították ki Istent az általa teremtett világból, a világ szükségszerű voltának bizonygatásával megfosztották teremtői mivoltától. Ám ezen elméletekkel párhuzamosan, s részben ezekkel összeegyeztethetően jelen volt egy irányvonal, mely különösen most, a XX. század végén tudományos rangot kapott, s a kozmológia egyik központi kutatási területévé vált mind ateista, mind vallásos vonalon.

Ez az az elmélet, melynek az “arany középúton” haladó változata nagyban segíthet egyrészt megismerni a világ okát és célját, másrészt kapocs lehet a teológia és vallás párbeszédében, közeledésében. Ez az elmélet az antrópia-elv, melyet Hawking szavaival így fogalmazhatnánk meg: “a világot azért látjuk olyannak, amilyen, mert létezünk”.